"Csenge...nem túlzás, ha azt mondom, hogy felismertél, megoldottál, feloldottál olyan problémákat, sérelmeket és gyengeségeket bennem, amelyekkel egyedül nem tudtam volna szembenézni! Megtanítottál a legnagyobb kincsre: őszintének lenni másokhoz és magamhoz!
Mikor először hallottam a terápiás módszeredről, nem gondoltam, hogy használ- mondván az embernek úgyis egyedül kell megbirkózni a gondokkal! Ez igaz is! Nem helyettem, hanem Velem találtad meg azokat az okokat, amelyek gátakat gerjesztettek és amelyektől nem tudtam önmagam lenni! És ennek a felismerése csak Veled ment! Te vezettél rá és tartottál tükröt a régi sérelmek elé, amelyekből kialakult az ember: aki fél, aki nem érzi magát szépnek és aki szenved; pedig az NEM ÉN voltam!!
Az első találkozásunk célja valójában a párkapcsolatomban lévő gondok és bajok felszínre hozása lett volna, de ennél sokkal többet kaptam: sosem felejtem el, mikor azt mondtad: "Hogy akarsz jó kapcsolatot, ha magaddal nem vagy jóban? Hogy várod el, hogy szeressenek, ha nem szereted magadat? Hogy akarsz szeretni, ha nem tudod, hogy kell?"
A tanulság tehát az volt, hogy az ember alakítja a körülötte levő világot, az embereket, a körülményeket, a jót és a rosszat egyaránt! Azzal, hogy ezt - drága Csengém- segítetted elfogadni, most úgy érzem: boldog párkapcsolatban élek azzal, akivel majdnem végleg szakítottunk, elfogadtam önmagam és tudom: MINDEN RAJTUNK MÚLIK!" KÖSZÖNÖM! Eszty

Igen, de először arról, miért is kerestem fel Csengét.A legtöbb ember, így én is, a problémáira úgy keres választ, hogy egyértelmű: azok okozója a külvilág és a környezete általában.A menet közben elszenvedett sérelmeket összerakja és egy nagy hátizsákként cipeli magával évekig akár...

Csenge a legjobb ember akit ismerek. Hisz bennem. Segített rálelnem az utamra,ha elveszek mindig megmutatja merre menjek tovább. Nem dönt helyettem és sohasem ellenséges. Rámutat a dolgok lényegére és mindkét oldalára. Meghallgat és bármikor segít :) Hála neki már nem áltatom magam és felvállalom a feladatom. Nem félek másokért felelősséget vállalni,egyedül dönteni és tudom,hol van a határ a kapcsolataimban. Hallgatok a megérzéseimre és bízok magamban. Nem félek változni és a dolgok mélyére nézni.
Enikő(19)

Az első találkozásunk alkalmával egyből éreztem a közvetlenségedet, áradt belőled az öröm, a jókedv. Kicsit meg is ijedtem, hogy mennyire távol vagyok én ettől hozzád képest, és mennyire jó lenne ha én is ilyen jól állnék a dolgokhoz. Már az első "foglalkozás" után teljesen más emberként viszonyultam az élethez, rájöttem, mennyi mindent kihagytam még, és hogy nekem, saját magamnak kell tenni valamit a céljaim érdekében. Rádöbbentettél, hogy a túl sok körülményeskedés is fölösleges, időpazarló, és nem utolsó sorban önpusztító.  Azóta lazábban veszek pár dolgot, és helyette sokkal jobban figyelek saját magamra.
Úgy vettem észre, hogy ez a környezetemben élőkre is pozitív hatással van.
Aki nem tud átlendülni saját maga egy-egy problémán, annak feltétlenül ajánlanálak!
De azoknak is, akik jobban szeretnék magukat megismerni, vagy csak egyszerűen boldogabban szeretnének élni.
Anita

Sokan nem értik hogy mire ez a nagy mosolygás meg minden, ha egyszer szar az élet. Ezek az emberek nem is érthetik az egészet, de mivel én is ilyen „mosolygós” vagyok, nekem különösen sokat jelentett. A számos találkozás óta egyre felszabadultabb vagyok, sokkal jobban érzem magam, és végre van egy kis önbizalmam is. Az a hihetetlen az egészben, hogy a legrövidebb ott elhangzott mondatok sem mennek ki a fejemből, és néhány hét alatt is észreveszem, hogy egy bizonyos dologra ellenkezőleg reagálok mint korábban. Sikerült leszoknom róla (legalábbis majdnem teljesen), hogy első pillanattól megítéljem az embereket, és ezáltal sokkal jobban oda tudok figyelni másokra, amit egyre gyakrabban kapok vissza. Rájöttem hogy tényleg az a legfontosabb hogy ÉN mit akarok, és attól hogy ezt megvalósítom még nem teszek kárt másokban.